Graeme Sounesst egyszer csak telefonon keresték. George Weah volt a vonal túlsó végén, aki azt ajánlotta neki, hogy igazolja le Ali Dia nevű unokaöccsét, akit a futballvilág új csodájának tart. A játékos meg is érkezett a Southamptonhoz, ahol aláirt egy egy hónapra szóló szerződést. Két héttel és egy Leeds United elleni meccsel később, a szerződést felbontották.

A fenti sztoriban akadt egy (nem is olyan) kis bökkenő. George Weah egyszer sem emelte fel a telefont, hogy felhívja Souness figyelmét erre a fiatalemberre. Azt nem tudom, hogy beszéltek-e korábban, de ezt a hívást biztosan nem a libériai sztárral intézte, hanem a szenegáli játékos  „ügynökével”. Utóbbi játszotta el az Aranylabdás játékost, aki arról győzködte a Liverpool-al kupát nyerő edzőt, hogy Ali már 13 meccsen szerepelt a válogatottban, sőt a PSG-ben együtt játszott vele, most meg a német második vonalban rúgja a bőrt az unokaöcs (abba ne menjünk bele, hogy Weah libériai, nem pedig szenegáli származású… nekem is van kanadai másod unokatesóm). Meggyőzte, hogy Alit le kell igazolnia, mert ez a fiú egy zseniális focista és páratlan tehetség. Páratlan, az tuti. Tehetség? Hááát. Nos, akkoriban a rendes scout rendszer és a megfelelő kontaktok híján (meg, egy Weah-vel ki áll le vitatkozni), a Soton kötött Ali Diával egy egy hónapra szóló szerződést. Két edzőmeccsel később a Szentek stábja is elkezdte érezni, hogy valami gond van. Már az edzéseken sem nyűgözte le az edzőit, de a sérüléshullámnak hála, ami akkor a klubot sújtotta, mégis lehetőséget kapott a Leeds United elleni bajnokin. Matt Le Tissier megsérült a 32. percben, az 1996 novemberében játszott találkozón, s ekkor lépett pályára először és utoljára Ali Dia a piros-fehér szerelésben. Talán a Leeds futballistái sem értették, hogy kerülhetett egy ilyen játékos velük szembe, aki szinte menekült a labdától. A 33-as mezszámú játékos furcsán mutatott a pályán. Bár rögtön, pályára lépése után volt egy veszélyes kapura lövése (talán ő sem értette, hogy került oda), a játékáról a lecserélt Le Tissier így nyilatkozott: „Olyan volt, mint egy elszabadult hajóágyú, de a legmókásabb az volt, hogy mindig olyan helyre szaladt, ahol véletlenül sem volt ott a labda. Szerintem próbálta messziről elkerülni. – mondja. – Valószínűleg azt gondolta, hogy ha nem ér labdába, akkor senki sem fogja észrevenni, mennyire gyenge.”. A 32. percben becserélték, majd a 85. minutában elhagyta a pályát. 53 percnyi első osztályú karrier (mondjuk ez 53-al több, mint ami nekem van) adatott meg Alinak, hiszen a meccs vége  előtt lecserélte őt Souness, hogy próbáljon faragni a kétgólos hátrányból. A meccs után két héttel felbontották szerződését, mivel mindenki rájött, ez a srác nem lesz az új csillaguk. A 33-as mezszám tulaja távozott.

Egy 2004-es interjúban így nyilatkozott róla Souness: „Láttuk őt az edzéseken, és tudtuk, hogy nem elég jó. De azon az edzésen problémák adódtak Le Tissier-vel, és három másik csatárunk is sérült volt. Terry Cooper javasolta, hogy próbáljuk ki egy meccsen, és ha beválik, akkor beválik, ha nem, akkor nem. Ezen kívül egy játékosunk húsz perccel a kezdés után megsérült, így be kellett vetnünk őt. Igen figyelemre méltó volt, harminc percig szaladgált úgy, hogy nem ért hozzá a labdához. Ilyet azelőtt sohasem láttam.”

„Ali, a hazug” szól a dal. A Southampton nem az egyetlen csapat volt, amit Dia be akart palizni. Korábban próbálkozott a Coventrynél, ahol az akkor edzősködő Gordon Strachan másodedzője egy próbanap után ezt mondta róla: „Úgy nézett ki a gyerek, mintha az Evening Telegraphtól nyerte volna ajándékba, hogy egy napig velünk edzhet”. Állítólag Harry Redknappet, illetve a Bournemouth csapatát is megkeresték, de onnan szépen elhajtották Alit és „George Weah”-t. 

A szentektől való távozása után a Gatesheadhez került, ahová a szurkolói klub „fizette be” (gyűjtést szerveztek, hogy ki tudják fizetni az 1500 fontos szerződési díjat), s itt a debütáló meccsén még gólt is szerzett. Eztán visszatért a régi formája, s maradt inkább a csapat bohóca: Afrika kupára invitálta a csapattársait, ahol sosem játszott, vagy épp kopott mercijével vágott fel. Végül úgy döntött, a futball helyett a tanulmányaira koncentrált és 2001-ben a newcastlei Nothumbria egyetemen diplomázott. Azóta többen keresték, de inkább kerüli a média megjelenéseket.

Idézetek forrása: http://www.fourfourtwo.hu/hirek/magyarorszag/ali-dia-hazug-diszno

Ez volt tehát az első FotelKrónikás bejegyzés. A legutóbb debütált memoár rovat mellett ez lesz a blog fő csapásvonalának alakitója, az aktuál-elemzésekkel triumvirátusba kiegészülve. Az is érkezik, hamarosan! Addig is további tartalmak Facebookon, na meg Instán lesznek elérhetőek!